Szeretem a hétvégéket, olyan kellemesek. Ha Szegeden vagyok azért, ha otthon vagyok akkor meg azért. Mindkettőnek megvan a maga szépsége. Jó érzés a koliban magam lenni, kicsit rendet rakni, kimosni, mosogatni és a mindennapi rohanásból egy picit megbújni, 'elszökni' a nagy világ forgataga elől. Esetleg filmet nézni, de mindenképp csendben, nyugodtan olvasni, tanulni, okosodni.
Ha pedig otthon vagyok, akkor meg maga a légkör, a család szeretete és békessége öltözteti díszbe szívemet. Ha az egész hétvégém csak a házban töltöm, csak az hogy sétálgathatok a házban, zongorázhatok, tévézhetek, beszélgethetünk, sütünk-főzünk, készítünk, pakolunk, már nagy örömmel tölt el. :o)
A hétvége mindig egyhangú és nyugodt, de épp ezért annyira jó és megbízható. Csak egy baj van vele: olyan gyorsan eltelik. Aztán jön a hétfő a megszokott pörgés, mindennapi rohanás, ami megint csak szép és nagyon jó. Épp azért, mert annyira különbözik a hétvégétől.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.